Három falu orvosa

Manapság már az is komoly hírértékkel bír, ha egy kisfalunak sikerül új orvossal betölteni a háziorvosi állást. Az igazán érdekes azonban az, ha egy fiatalember vállalkozik erre, miként három bakonyalji település esetében történt. Idén januártól dr. M. Kiss Péter látja el a háziorvosi teendőket Csatkán, Ácsteszéren és részben Akán. Utóbbi helyen, a rendelő előtti kertben beszélgettünk arról, mi motiválta választását, (Sopront cserélte fel a Bakonyaljával) s miként illeszkedett be az új közösségbe.

- Eredetileg belgyógyásznak készültem, kórházban dolgoztam. Amikor a betegekkel való foglalkozás egyre inkább háttérbe került, akkor döntöttem úgy, hogy a hivatás egy másik olyan területét választom, ami már régóta foglalkoztatott, kijövök körzetbe. Ez az első körzetem, az eltelt bő félév alatt egészen megszerettem, mondhatom, hozzám nőtt.

- Mikor rendelt először, s milyen tapasztalatok érték?
- Január hatodikán, Ácsteszéren rendeltem háziorvosként először. Kicsit izgultunk, én is, a betegek is, az asszisztensem, Editke is. Talán ő izgult a legjobban, hogy mennyire sikerül majd együtt dolgoznunk. Ha nehezen is, de, mindannyian beleszoktunk. Azért nehezen, mert az első orvos-beteg találkozásnál sok mindenre kiterjed a vizsgálat, ha pedig minden beteg új, ez bizony, elég hosszú ideig eltart. Az első napokban még olyan is volt, hogy Csatkán este 7 után sikerült befejezni a rendelést, pedig elvileg másfél óra lett volna, 2-től, fél négyig. Az első rendelések mindenütt elhúzódtak, hiszen meg kellett ismernem a betegeket, a betegségeiket, a gyógyszerezéssel foglalkoztunk. Magától értetődő volt, hogy a családtagokról is kérdeztem őket.

- A háziorvos „papírmunkája” sem kevés…
- Valóban sok az adminisztráció. Az asszisztensemmel, már fél szavakból is megértjük egymást. Nagyon jó, hogy ő itt van. Gyakorlatilag az egész papírmunkát átvállalja, s én foglalkozhatok a betegekkel. Számomra ez nagyon fontos. Ezért is költöztem ide már az elején az ácsteszéri rendelő fölötti szolgálati lakásba. A 150 kilométeres utazgatást nem vállalhattam. A háziorvosi szakvizsgához még meghatározott gyakorlatokat, tanfolyamokat el kell végeznem, minden hétfőm képzési nap. Kezdetben, ezekre a kórházi gyakorlatokra, Sopronba jártam, így a hétvégeken a családot is meglátogattam. Ma már a hétvégeket is itt töltöm. Ami azt illeti, már „kirepültem” a családból egy párszor, de azért a támogatásukat mindig magam mögött érzem.

- A szülei hogyan fogadták a döntését?
- Örültek neki, hogy háziorvos leszek, hiszen tudták, nem érzem jól magam a kórházban. Amikor eljöttek meglátogatni, és megismerték a környéket, nagyon megtetszett nekik, azt mondták, minden tekintetben jól választottam, s én is így gondolom. Az első tél sem ijesztett el, pedig mintha csak rám várt volna a havazás.

- Egy kisfaluban kevés szórakozási lehetőség van. Mit csinál a doktorúr a szabadidejében?
- Kellemesek a tapasztalataim a kisfalvakkal, Akával és Csatkával kapcsolatban. A sportokhoz kötődöm, ezért büszke vagyok az akai ifjúsági klubra. Nagyon szép kezdeményezés. Van internet, pingpongasztal, konditerem is. Mostanában sokat focizunk Teszéren a fiúkkal, az iskolás srácokkal. Lényegében a betegeimmel. Nem tudom ez mennyire etikus, de így jobban megismerjük egymást. A csatkai ismerősökkel pingpongozunk, de már beszéltünk róla, jó lenne teniszezni is. Csókakőre sziklát mászni járok a barátokkal, s találtam magamnak olyan helyet is, ahol siklóernyőzhetek. A kulturális lehetőségekkel is abszolút meg vagyok elégedve. Gyakorlatilag egy nagy agglomerátum központjában vagyunk, mert a környező megyeszékhelyek mindegyike 50 kilométerre van. Már csak egy színházbérlet hiányzik, de ősztől az is meglesz.